Határátkelő// 2016.10.27.
Kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint amikor valaki a hobbijából tud megélni. Pláne, ha ez a hobbi mozgással, egészséges életmóddal is párosul. Pont ilyesmit csinál a Bounce Around Barcelona magyar csapata, akikkel a KultúrTapas készített interjút – ebből jöjjenek most részletek!
„2010-ben kezdődött a barcelonai történetünk, főleg irodai munkával és strandröplabdával. Hobbink lett a látogatóba érkező barátok körbevezetése, és azon kaptuk magunkat, hogy többet foglalkozunk ezzel, mint a munkánkkal. A biciklik meg egyre csak gyűltek az előszobánkban − na, de ez egy másik történet… Ezzel párhuzamosan érett meg bennünk a gondolat, hogy egy ilyen mágikus városban irodában ülni vétek.
Először meglátogat a testvéred, majd a barátaid. Körbevezeted őket, biciklizgettek, ők pedig kérdeznek. Persze nem szeretnél butaságokat beszélni, így utánaolvasol.
Egyre többet tanulsz a városról, a katalán és spanyol történelemről, egyre több a helyi kontakt és közben két bringából könnyen lesz négy is… Visszatérve az eredeti kérdésre: idegenvezetői tapasztalatunk vajmi kevés volt, hiszen egyikünk jogász, másikunk közgazdász. (…)
Először egy óriási activity volt az egész ügyintézés, tele mutogatással meg rajzolással, de végül megoldottuk. Nagyon kitartóak voltunk, az ügyintézők pedig rendkívül segítőkészek. Yoda mestert idézve: „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!”
Jó padawanhoz mérten mi tettük, amit kell és így könnyen vettük az akadályokat. Kellően utánanéztünk mindennek, önkormányzati tréningre jártunk, minden vizsgánál jobban készültünk fel, így nem ért minket meglepetés.
A spanyol nyelv egyelőre jobban megy, de persze ragad ránk egy kevés katalán is. A spanyolos temperamentummal azonosulni meg nem volt nehéz, az emberek itt nagyon nyitottak és kedvesek, továbbá egymást érik az utcafesztiválok. Éjfélkor még mindenki lent focizik és pingpongozik a téren. A szieszta pedig néha jól jön, néha nem. A későn kelés, későn fekvés már régen is ment.
Most visszatekintve szépen kirajzolható pályán mozgott minden ebbe az irányba. Azt azért hozzá kell tenni, hogy barátaink és családunk folyamatos támogatása kísért végig az úton. Remélem, még van bennük szusz, mert még messze nincs vége. ”
A teljes beszélgetést a KultúrTapas oldalán találhatjátok meg képekkel együtt, érdemes átnézni oda is.