Az ünnepségben résztvevő utcák kis közösségi házakban hosszú hetek óta készítik  erre az alkalomra a dekorációt, amelynek sajátossága, hogy újrahasznosított hulladékból készül. Eleinte csak az adott utca lakói vettek részt ebben a munkában és a célja az volt, hogy megvendégeljék a szomszéd utca lakóit. Idővel azonban olyan népszerűségnek kezdett örvendeni, hogy egy egyhetes rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol feldíszített utcák és teraszok versenyeznek a legszebbnek járó díjért.

Vasárnap délután úgy gondoltuk, hogy ellátogatunk az egyik kedvenc utcánkba, a Joan Blanquesbe. A közösség tagjai mindig örömmel mesélnek és természetesen szívesen fogadják a segítő kezeket, bátorító szavakat. A csapatban leginkább idős, nyugdíjas embereket és gyerekeket találunk.

Már a tavalyi reptér-dekorációt is imádtuk,

de az idei, félkész állapotában is a szívünkbe lopta magát. A kérdésünkre, hogy ebben az évben milyen témát elevenítenek meg, örömmel meséltek, egymásnak adva a szót: egy tengerparti halászfalu. Lesz benne világítótorony  (jelzem kb. 4-5 méter magas), halárus, kagylók, tengeri sün és a fejünk felett sok-sok sirály.

Továbbsétálva az első adandó alkalommal megvettük az idei programfüzetünket, amit röpke másfél óra alatt sikerült átböngésznünk és kijegyzetelnünk. Igen kérem, mert itt bizony fel kell készülni, különben az ember jobbnál jobb programokat szalaszthat el.

Így hétfőn délután már felkészülten vágtunk neki az utcáknak. A Joanic térenmég a gyerekeké a főszerep, családi zumba mozgatja át a kicsiket és nagyokat, a kevésbé bátrak pedig a bárpulttól biztatják őket egy hideg sör társaságában.

Hömpölygő tömeg, amerre csak a szem ellát. Gyerekek, idősek, a család apraja nagyja tágra nyílt szemekkel csodálja az elkészült immár kivilágított dekorációkat. Vakuk villannak mindenfele. Szokás ilyenkor, hogy nem csak a bárok, hanem a helyiek is megnyitják földszinti lakásuk utcafronti részét és egy mobil bárpultból kínálják a vermutot, mojitot, sört, egy  tapasszal kombinálva. Az árak  elfogadhatóak, a minőség kitűnő.

Első este felfedeztük még a retro rollerdiszkót, ahol bakelitek és óriás old school görkorik vannak a bejáratban, meg a korábbi évek győztesét, ami idén hollywoodi filmgyárrá és egy kaliforniai szörfparadicsommá vált. Érdemes itt egy pillanatra elidőzni: a sétáló tömeg mintha az óceán mélyéről figyelné a szörfösöket és a rájuk vadászó cápát. Az utca közepén pedig egy tengerparti homokba (!) állított chiringuito vár minket. Az utca végén meg a hollywoodi filmekből jól ismert oroszlán ásít a fejünk felett − kicsit másként.

A Rovira tér minden évben a részletekben rejlő hihetetlen kreativitásáról vált kedvessé számunkra. Szívószálból gigantikus pitypangok, elhasznált és kivasalt kávékapszulákból pedig virágfüzérek lógnak mindenfele. Az estét egy koncert körképpel zártuk: ska, reggae, blues, swing, folk és pop-rock színpadok, csak néhányat kiemelve. A koncert szuper, de a megszokott spanyol időrendtől eltérő módon 1:45-kor végetér. Az áramot lekapcsolják, a tömeg pedig szépen lassan feloszlik,  hiszen pár óra múlva dolgozni indulnak, de holnap ugyanitt ugyanekkor folytatjuk…

A fotókat Jánosi-Mózes Tibor (SciArt Design) és Tóth Krisztián
(Bounce Around Barcelona) készítették.

A cikk forrása:
http://www.kulturtapas.hu/kozelet/igy-unnepel-egy-autentik-barcelonai-muvesznegyed/